Bemutatkozom

Először bemutatkoznék, ahogy az egy magamfajta jólnevelt kisfiúhoz illik.
Vagyis írok magamról bővebben kicsit. Mivel a nevem valahol majd úgy is megjelenik.
Szóval ez a blog virtuálisan azt a folyamatot jelképezi, ami az utóbbi időben végbement bennem. A dolog úgy nézett ki, hogy kissé feszült lettem. Aztán néha kisebb rohamokban tört rám az érzés, hogy nekem ebből elegem van. Mármint abból amit csinálok. Merthogy egy suliba járok, építésznek tanulok x éve. Vagyis inkább xx éve, de ezt hagyjuk... Eleinte érdekes volt, de mostanra kifogytunk az értelmes és izgalmas tantárgyakból, ezért átment a dolog agyatlan szívásba, értelmetlen időrablásba, elkeserítő tehetetlenségbe, folytonos frusztrációba. És ezt már nem igazán bírtam idegekkel.
Ezt fokozta, hogy a múltamból előjöttek a gyermekkori álmaim, elkezdtek rajtam, bennem motoszkálni, és amikor nem vettem őket tudomásul, nem foglaltam le őket az iskolai dolgaim miatt, elkezdtek randalírozni és akkora felfordulást csináltak, hogy azt sem tudtam, merre hány méter.
Mindennek az eredménye, hogy megértettem: életem folyamán mindig rajzoltam, megpróbáltam gondolataimat képekben életre kelteni. Gyakorlatilag ezen kívül semmi sem volt nekem jó, semmi mást nem is csináltam szívből, ennyire más nem érdekellt. Eddig nem jöttem rá, hogy ha valami ennyire jelen van az emberben, ennyire törekedik a felszínre, akkor azzal valahogy foglalkozni kell valami módon. És mivel úgy érzem azért nem vagyok tehetségtelen, úgy döntöttem, több időt, energiát, figyelmet fordítok erre a szenvedélyemre.
Eddig ssoha nem mutogattam műveimet, csak családom azon tagjainak, akiket szintén érdekel valamilyen szinten a rajz, vagy tudja értékelni. Nem is nagyon beszéltem róla senkivel. Egyszerűen nem volt, kivel.
Ez a blog azért született, hogy megoszthassam érdeklődő, hasonló gondolkodású vagy teljesen másmilyen emberekkel ezt az életemet, és talán egy kis párbeszéd, vagy visszajelzés útján inspirációt szerezhetek, vagy rátalálhatok irányokra... Vagy valami ilyesmi...
Örülök, ha bárki is olvassa, nézi majd, mégjobban, ha hozzá is szól.
Akkor lássunk neki!.... :