Sketch

Ki is próbáltam, mit tud a waterbrush, ha rögtön rajzoláskor látvány után készül a festés. Egyik nagy előnye ugyanis a hírek szerint az, hogy kényelmes, praktikus. Az.
Keveset rajzoltam látvány után modellről, de festeni egyáltalán nem festettem. Meg kell mondjam, nagyon tetszett a dolog. Jó volt végre úgy festeni, hogy nem azon gondolkoztam, milyen szín kell oda, hanem azon, hogy azt hogy lehet a legjobban előállítani. A rajzoláskor pedig nem kellett mindent megrajzolni, mert tudtam, mit akarok csak a színekkel megoldani, és ezt nem felejtettem el kifestésig.
Könnyen szerzett sikerélmény a vége, jó időtöltés! :)
( Fura lehet ezt olvasni valakinek, aki ezt tanulta és sokat csinált ilyesmit, én most kezdem magamtól. Nekem még minden felismerés új... De majd jön a rutin idővel...)
És akkor itt vannak a 25-ei képek. A téma a karácsonyi családi idill.

Közel-jelen

És akkor rá is térek arra, amire valónak tartom ezt a blogot. Mégpedig, hogy feltegyem, ami éppen érdekel, ami inspirál és főleg azt amit éppen csinálok. Ez pedig most a sketch és a waterbrush pen.
Ez az új célkitűzésem, ezt a félévet egyebek mellett arra szeretném felhasználni, hogy megtanuljak jól sketchelni és használni a vadiúj waterbush penemet, amiért köszönet Nusinak! Ezt az eszközt magyarországon nem találtam meg, csak külföldi oldalakról tudok a létezéséről. Egy barátom Angliából küldött nekem egyet, és nagyon élvezem a dolgot! Éreztem, hogy ez lesz az én eszközöm, és igazolódni is látszik a kezdeti próbálkozások alapján. Teljesen új arculata van a képeknek, ráadásul kényelmesen használható, tiszta vele a munka és gyors! Nagyon tetszik!
Fel is teszem az első munkákat. Persze van hova fejlődni, de azért elsőre szerintem tök jó eredmény! Ezeket a sketcheket még vagy egy hónapja rajzoltam, amikor olvastam a "scatch crawl" nevű dologról. Az ember egész nap rajzolja, amit lát. Én nem ezért indultam, hanem suliba, ez csak a póttevékenységnek indult, de végül ezzel ment el a napom. De jobb is volt, hogy elkezdtem, különben kidobott nap lett volna... A színezést az elmúlt napokban csináltam akvarellel, mikor hozzájutottam, hogy kipróbáljam a waterbrusht.

A papír nem volt a legalkalmasabb a célra, néhol nem úgy viselkedett, ahogy azt kellett volna. A gyűrődések is ezt jelzik. Nemsokára bemutatom a családi idillt megörökítő, karácsonyi rajzaimat is!

Fecnik

És a visszatekintés utolsó bejegyzéseként íme a fecnik. Ezeket tényleg lapszélekre sikerült lefirkantani hirtelenfelindulásból. Sok hozzáfűzni való nincs...

A próbálkozások

Az alábbi képek a próbálkozások legjobbjai. Több mint 5 éve készültek. Az előző bejegyzés előzményei. Sima fénymásolópapírra rajzoltam őket, amikor rámjött. Ezek közül még sok töltőtollal készült, tényleg csak előkaptam egy papírt és lerajzoltam. Nem előzte meg semmi tervezés. Mikor elkezdtem, még én sem tudtam, mit fogok rajzolni. De pont ezért lett nekik szerintem egy tök jó hangulata. Mintha nem is én rajzoltam volna őket..

Korábbi alkotások

Bevezetésként néhány régi rajzomat teszem fel. Reménytelen vállalkozás lenne időrendben, naplószerűen vezetni a blogot, így nem is próbálom meg. Azért kezdetnek jó, ha a kályhától indulunk.
Ezek már egy kialakult stílus termékei. Ezek előtt csak firkák készültek papírok szélére, tankönyvekbe, de ekkor kristályosodott ki valami, aminek termékei ezek a felkerült képek.
Ez egy ősbemutató. Ezen a korszakon már túl vagyok, de hozzám tartozik, ma is használom az itt kialakult technikát. A rajzok csőtollal készült tusrajzok (suli ide vagy oda, én kitaláltam, mire akarom használni... nem alaprajzok szerkesztése miatt kopott el a hegyük...) nagyrészt, helyenként talán filctoll is felbukkan.

Bemutatkozom

Először bemutatkoznék, ahogy az egy magamfajta jólnevelt kisfiúhoz illik.
Vagyis írok magamról bővebben kicsit. Mivel a nevem valahol majd úgy is megjelenik.
Szóval ez a blog virtuálisan azt a folyamatot jelképezi, ami az utóbbi időben végbement bennem. A dolog úgy nézett ki, hogy kissé feszült lettem. Aztán néha kisebb rohamokban tört rám az érzés, hogy nekem ebből elegem van. Mármint abból amit csinálok. Merthogy egy suliba járok, építésznek tanulok x éve. Vagyis inkább xx éve, de ezt hagyjuk... Eleinte érdekes volt, de mostanra kifogytunk az értelmes és izgalmas tantárgyakból, ezért átment a dolog agyatlan szívásba, értelmetlen időrablásba, elkeserítő tehetetlenségbe, folytonos frusztrációba. És ezt már nem igazán bírtam idegekkel.
Ezt fokozta, hogy a múltamból előjöttek a gyermekkori álmaim, elkezdtek rajtam, bennem motoszkálni, és amikor nem vettem őket tudomásul, nem foglaltam le őket az iskolai dolgaim miatt, elkezdtek randalírozni és akkora felfordulást csináltak, hogy azt sem tudtam, merre hány méter.
Mindennek az eredménye, hogy megértettem: életem folyamán mindig rajzoltam, megpróbáltam gondolataimat képekben életre kelteni. Gyakorlatilag ezen kívül semmi sem volt nekem jó, semmi mást nem is csináltam szívből, ennyire más nem érdekellt. Eddig nem jöttem rá, hogy ha valami ennyire jelen van az emberben, ennyire törekedik a felszínre, akkor azzal valahogy foglalkozni kell valami módon. És mivel úgy érzem azért nem vagyok tehetségtelen, úgy döntöttem, több időt, energiát, figyelmet fordítok erre a szenvedélyemre.
Eddig ssoha nem mutogattam műveimet, csak családom azon tagjainak, akiket szintén érdekel valamilyen szinten a rajz, vagy tudja értékelni. Nem is nagyon beszéltem róla senkivel. Egyszerűen nem volt, kivel.
Ez a blog azért született, hogy megoszthassam érdeklődő, hasonló gondolkodású vagy teljesen másmilyen emberekkel ezt az életemet, és talán egy kis párbeszéd, vagy visszajelzés útján inspirációt szerezhetek, vagy rátalálhatok irányokra... Vagy valami ilyesmi...
Örülök, ha bárki is olvassa, nézi majd, mégjobban, ha hozzá is szól.
Akkor lássunk neki!.... :