Negyedik év végén negyedik számvetéshez értünk. Négy éve
űzöm az ipart mint „rajzoló”.
Most először úgy érzem, hogy egy korszak végére is értem a
rajzos utamon, ezért ez a számvetés nem is csak az előző évemről szól, hanem az
eddig megélt és a jövőbeli hosszabb távú céljaimról is.
Bár van bennem kis lehangoltság és szomorúság is a korszak
vége miatt, mert nagyon jó időszakom volt ez, azért nagyon jó érzés megélni,
hogy elérkeztem ide, hogy magam erejéből kitartottam ennyi ideig. Nem tudhattam
előre, hogy sikerülni fog-e és nem hagyom abba rövidebb idő után. Ezért már ezt
eredményként értékelem a számvetésem elején, hogy a címben a „IV” szerepelhet.
És mindenképpen megnyugvással tölt el, hogy továbbra is jó döntésnek és jó
útnak érzem, amin haladok, nem kérdés számomra, hogy folytatni fogom.
A lehangoltság a változásnak szól, amit nem olyan könnyen
emésztek meg néha. Most egyértelmű, hogy változtatásra van szükségem az
életvitelemben és a munkához való hozzáállásomban, és nehéz az eddigi szép
időszakot elhagyni. De reményeim szerint ezt most egy még szebb időszak
válthatja majd fel.
A korszak, aminek végén vagyok pedig a tanulás korszaka, a
kezdeti lendület, a hirtelen nagy eredmények korszaka, amikor az erőfeszítések
nagymértékben megtérülnek. Eljutottam oda, amikor számottevő eredményeket
hosszútávon és sok munkával lehet elérni. Amikor a kitartást a kisebb
eredmények által kell fenntartani. És ez lesz az igazán nagy kihívás.
Ugyanakkor látok lehetőséget is benne, ugyanis nagy bizalommal nyugodhatok meg
a mindennapi kis lépésekben annak tudatában, hogy ezen az úton elindultam,
jócskán el is jutottam, és nem fogok visszafordulni. Nem függ a haladásom és
úton-maradásom a mindennapos sikerektől és kudarcoktól, csak csinálnom és
élveznem kell, ami éppen előttem van. És azért ez egy vigasztaló gondolat.
Mondhatjuk azt, hogy tanuló éveim végére értem, jön az éles bevetés. Az
alapján, amit másoktól, erről az időszakról hallottam, olvastam, nem lesz
könnyű…
Az elmúlt évem már ennek a korszaknak kezdetét mutatja, de
visszatekintve ismerem fel, hova is jutottam az év folyamán.
Érdekes évem volt. Ugyanis jobbára kitűzött és elért célok
nélkül zajlott le. Igazi dolgos egyik napról a másikra jött- és megoldott
feladatokkal. Megéltem azt is, hogy újabb és újabb könyvek jelentek meg a munkáimmal,
megtanultam, mit várhatnak tőlem a megbízók, mit várhatok (várjak) a
megbízóktól, és önmagamtól. Sok mindenre ébredtem rá, miben kell fejlődnöm a
rajzkészségen kívül az eredményes karrier érdekében, és ezek előttem
tornyosulnak.
És bár a további három könyv megjelenése hatalmas dolog,
személyes fejlődésemben már nem játszanak akkora szerepet, mint az első újság,
első könyv. És talán egyre kevesebb ilyen élményem lesz.
Előző évben a kitűzött célom az előttem álló feladatok
sikeres elvégzése volt. Azt gondolom, ezt sikerült is megvalósítani. Ami kisebb
negatívum az évben, hogy a fejlődésre való törekvésem nem volt olyan erős, mint
eddig. Eljutottam valahova, és ezen a szinten csináltam mindent, kicsit
belekóstoltam a „rutinból végzett munka” hangulatába. Sikeres volt, mert jól el
tudtam végezni mindent, amit kellett, és pihentető is volt, mert nem dobtam be minden
erőmet. Utazótempót vettem fel, most már nem a gyorsulás a fő szempont, hanem a
nagy távok megtétele hosszútávon.
A célkitűzésem a jövő évre így nem is csak konkrét eseményekből,
feladatokból áll, bár ilyeneket is szükséges kitűznöm, de leginkább arra
szeretnék figyelni, hogy a munkámnak elég időt szenteljek és ezt minél inkább
örömmel tudjam végezni. Túllépni a kezdeti túlpörgetett, túlgondolkozott, túl jót-akaró
héven, és inkább örömmel, nyugodtan, kíváncsian belemerülni az adott feladatba.
Biztos nem megy majd mindig így, de egy kis odafigyeléssel fejleszthető.
Konkrét célkitűzésem az évre, hogy 3D animációba beletanulok
és gyakorlom is. Szükségem van erre a tudásra megélhetés szempontjából, mert
sok lehetőség van benne, de újra érzem az erős vonzást, hogy ezt csinálnom
kell, ezért motivációnak sem utolsó. Ha időm engedi 2D-t is rajzolok majd, pár
programot úgyis meg kell tanulnom használni, de elsődleges most a 3D.
Célkitűzésem volt az anyagi függetlenség elérése. Ez idén
nem sikerült elérni. Nyár óta, mióta csak a rajzolás van, azóta tudatosult
bennem, hogy menyi időt és tevékenységet igénye, hogy ide eljussak.
Szabadúszóként nem megy ez egyik pillanatról a másikra, én több évre teszem,
hogy ez megvalósulhat, fel kell építeni egy rendszert, ami sok lábon áll. Mint
egy gyümölcsöskert ültetése és gondozása. Időbe telik, míg megnőnek a fák és
teremni kezdenek. Addig viszont valamilyen munkát fogok keresni, mindenképpen olyat,
ahol rajzolni kell éjjel-nappal, vagy animációval foglalkozni. Ideális esetben
mindkettő. Ezalatt a saját beindítani valóimat felépíthetem, de mindenképpen
sok tapasztalatra kell szert tennem és még sok mindenben kellene kipróbálnom
magam. Így jövő évre ez is (de minél előbb) feladat.
Azt hiszem ez minden. Talán a megfogalmazás nem volt olyan
tiszta, mint szokott lenni, de ez egy ilyen időszak. És az írásnak sem kedveztek
az ünnepek körüli események.
És ezúton köszönöm nektek, és mindenkinek a támogatást, aki biztatott és tartotta bennem a lelket. Nagyon sokat jelent továbbra is, és igyekszem rászolgálni munkámmal a sok bizalomra és szeretetre!
Akkor hajrá 2015, legközelebb kép nélkül egy év múlva!
Üdw: Laci
